Faddon élek férjemmel Ragó Károllyal, dédszüleim fehértornácos hosszú parasztházában. Nagy tisztelettel és alázattal – igazodva a ház régi stílusához, megőrizve az ősök múltbéli tárgyait, bútorait – alakítottuk ki végleges életterünket.
Otthonunkban létrehoztuk a Mítosz-Mesegalériát, ami az évek során múzeummá nőtte ki magát. Mindezt óriási erőfeszítések és áldozatok árán értük el, két nagyszerű fiunk anyagi és erkölcsi támogatásával.
Köszönet érte!"
Megmagyarázhatatlan belső kényszer hatására nyúltam agyaghoz, fához 1986-ban. Elhagytam szeretett hivatásomat, a pedagógusi pályát. Szobraim többnyire figurális jellegűek, archaikusak, kutatva az élet misztériumát. Az anyaság, a szerelem, az egyűvé tartozás szépségéről mesélnek, a transzcendentális Mindenható felé fordulnak. Népi naiv szemléletű képeimmel színeket, derűt, harmóniát és játékosságot szeretnék továbbítani. Amikor úgy érzem, hogy már nagyon „Kirajzolódom a világból” alkotok! Az alkotás az életem! Elröpít abba a dimenzióba, ahol nincs tér- idő korlát, ahol szabadnak érezhetem magam! Maga az Út egy csodás gyötrelem és óriási felelősség is. Hisz vállalni önmagunkat, amilyenek valójában vagyunk- ledobva a jelmezeinket, ruháinkat, nem könnyű feladat! De „reszketés nélkül senki nem juthat a labirintus szívébe.” Valótlant, talmit, tisztességtelen lenne felmutatni.
Az eltelt évek alatt számos hazai kortárs galériában bemutatkoztam. Számszerűleg 56 önálló kiállítás van mögöttem. (Kecskemét, Mohács, Pécs, Székesfehérvár, Várpalota, Budapest, Eger, Szekszárd, Tapolca stb.). Alkotásaim hazai és külföldi magángyűjtőknél is megtalálhatók. (Kanada, USA, Svédország, Norvégia, Finnország, Németország, Hollandia, Franciaország, Japán).